3.nap

Talán unalmasan kezdem a blogbejegyzéseket, de minden nap ez történt. Szokott időben felkeltem, majd elmentem a szállodához. Ennek a napnak a menetrendje eltért az átlagostól, ugyanis nem Fraknóra, hanem Ausztria fővárosába, Bécsbe indultunk. Már a buszon elkezdődött az idegenvezetés. Először a Collegium Hungaricum épületébe tettünk látogatást. Megtudtuk, hogy mi is ez az épület és hogy mivel foglalkoznak az itt dolgozók. Ezután egy sétát tettünk a gyönyörű történelmi belvárosban, a mellettünk elhaladó lovaskocsik kíséretében. Az út közben Bécs történelméről tanultunk, idegen- vezetés keretén belül, miközben a Magyar nagykövetség épülete felé igyekeztünk. Az épület hatalmas és nagyon díszes, a Nagykövet Úr éppen nem tudott azonnal fogadni minket mert a török nagykövettel volt találkozója.  Amint tudott azonnal jött és köszöntött minket. Majd körülbelül egy félórás túrát tettünk az épületben. Innen származik a kedvenc történetem. Az egyik teremben egy zongora volt felállítva és Jáger Balázs a csoportból tudott zongorán játszani. Megkérdezte, hogy játszhat-e egy darabot és megengedték neki. Már pár perce zenélt amikor a háttérben megjelent a Nagykövet Úr három másik személy kíséretében, mint kiderült egy híres zongoraművésznő az egyikük és ő is előadott egy Chopin darabot. Majd elbúcsúztunk és utunk következő állomásához indultunk, ami a Kunsthistorishes Museum volt. Itt sajnos csak igen kevés időt tölthettünk, összesen másfél órát. A bécsi túrát pedig egy sétával zártuk a Schönbrunni kastély pompás kertjében. Talán ez volt a legjobb nap mind közül, de a legfárasztóbb is. Ezért, amikor a buszunk visszaért a Szieszta Hotelhez, akkor én nem maradtam ott tovább. Hazamentem pihenni, hiszen tudtam, hogy a következő nap is sok program vár.